„Szívem szerint az összes ruhámtól megszabadulnék, hogy tiszta lappal építsem fel a ruhatáramat!”
Vajon én vagyok az egyetlen, aki már elmormolta magában a fenti mondatot? De mire figyelmeztet, ha elfog bennünket ez az érzés? Létezik-e tabula rasa a gardróbban?
Nem vállalkoztam arra, hogy ezt a témát egyedül boncolgatom. Helstáb Laura pszichológus, művészetterapeuta volt az, aki örömmel válaszolt a kérdéseimre.
Laurával akkor találkoztam először, amikor színtanácsadáson járt nálam. (Előbb utóbb sok kedves ügyfelem szerepel majd interjúalanyként a hírlevelekben.) Eredetileg ő is újságíró, a divat a szíve csücske. Éppen egy divatlapnál dolgozott, amikor rádöbbent arra, hogy a munkájának része, hogy a folyamatos vásárlásra buzdítja az olvasókat, ami komoly változásra késztette és idővel másik hivatása, a pszichológia felé fordult.
Tavaly már felmerült bennünk, hogy milyen jó lenne együtt dolgozni és úgy tűnik, ez idén tavasszal sikerül is. Erről hamarosan külön hírlevélben számolok be, ti lesztek az elsők, akik értesülnek róla. Előtte térjünk vissza a mostani hírlevél témájához: tiszta lappal a gardróbban - lehetséges?
Elképzelhető, hogy te is érezted már azt - én biztosan -, hogy milyen jó lenne az egész ruhatárat újra, nulláról felépíteni a már meglévő tudásunkkal saját magunkról. Mit mond erről az érzésről a pszichológia?
Helstáb Laura: Lehet, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor azt érezzük, a korábbi énünk semmiben nem azonos a mostanival, és szeretnénk eltávolodni tőle, de ebben valahogy én rengeteg szégyent és elutasítást is érzek önmagunk felé, amivel érdemes lehet előbb foglalkozni.
Talán a szakítás utáni új haj példája mindenkinek ismerős. Ez kifejezi a lezárás iránti igényünket, hogy jó lenne teljesen megszabadulni azoktól az érzésektől és új emberként folytatni az életünket. De aki már kipróbálta, tudja, hogy azért ennyi nem oldja meg a problémát.
A változás közben is megtanulhatunk szeretetteljes kapcsolat kiépíteni a korábbi énünkkel.
Így talán kevésbé érezzük majd, hogy mindent le kell cserélnünk, mert lehet, hogy valami épp nem divatos, de minket jó emlékek kötnek hozzá, vagy szívesen viseljük, mert olyan az anyaga, szabása. A személyiség sem egy olyan valami, aminek nincs múltja, a ruhatárunknak sem kell szerintem annak lennie.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy tudjunk elengedni dolgokat, ne ragaszkodjunk valamihez csak azért, mert régóta megvan, ha már egyáltalán nem érezzük önazonosnak.
Ha valaki úgy dönt, hogy teljesen nulláról építi fel a ruhatárát (nem ismerek ilyen embert egyébként), akkor vajon tényleg teljesen új ruhatárat tud építeni, vagy azért visszakúsznak a régi elemek?
Helstáb Laura: Ez egy kicsit olyan, mintha valami diétáról beszélnénk, hogy mi a jó, meg mi a rossz, mik a bűnös elemek... de a diétákról is tudjuk, hogy nem akkor működnek jól, ha elvágólagosak, lemondásfókuszúak, hanem pont, ha az egészséges elemek beemelésére fókuszálnak, és magára az egészségre, mint értékre.
Úgyhogy szerintem a miértet nagyon fontos tisztázni magunkban, mielőtt le akarjuk cserélni a ruhatárunkat. Milyen értéket adna hozzánk az új? Mi a pozitív motivációnk? Ne csak annyi legyen, hogy a régi rossz, mert - visszatérve az előző kérdéshez - akkor a változás motorja az önbüntetés, ami lehet ugyan hatékony, lelkileg viszont annál kártékonyabb.
A tavaszi megújulás nem ennyire drasztikus, de abban is benne van a menjen a régi, jöjjön az új érzése. Mit javasolnál azoknak, akiket nagyon magával ragad a megújulás?
Helstáb Laura: Szerintem a tavasz egy szuper energialöketet ad mindenféle pozitív változtatásnak az életünkben, és ezt a hullámot érdemes is meglovagolni, de mielőtt őrült vásárlásba kezdek, feltenném a kérdést: mit is akarok lecserélni az életemben?
Régen én is jobban éreztem ennek a vonzását, mintha kötelező lett volna a fejlődést ruhákkal reprezentálni, és csak attól menne előre az idő meg az életem, ha ezt vásárlással kifejezem.
Viszont már egy ideje én is olyan kísérletbe kezdtem, hogy tudatosan kerülöm, hogy érzelmi alapon vásároljak (amit úgy a legkönnyebb megtennem, ha egyszerűen nem megyek be a boltokba), és inkább megfigyelem magamon, valóban mire van szükségem, ha kikerülök a reklámok és ingerek vonzáskörzetéből.
És érdekes módon nagyon ritkán támad olyan gondolatom, hogy új ruhákat kell vennem... Néha van, hogy nagyon megtetszik egy-egy darab, és akkor azt nem egy szezonra veszem.
Azt tapasztaltam meg, hogy a vásárlás a legtöbbször egy kívülről generált, mesterséges szükséglet, nem olyasmi, ami belülről tényleg fontos ahhoz, hogy érezzük a megújulást.
Ha azt leszámítjuk, hogy a trendek ma már üzleti alapon változnak, az újdonságok miért varázsolnak el bennünket? Illetve miért szeretnénk mégis valamennyire követni a trendeket? Mi ennek a pszichológiája?
Helstáb Laura: Pont ebből írtam a szakdolgozatomat. A divat, mint olyan, nagyon régi jelenség, ami az uralkodó osztálytól terjedt lefele, vagyoni alapon, tehát egyfajta státuszt és társadalmi hovatartozást jelölt, hogy ki tudta követni, és ki nem. (Ezért ment el egészen az extrémitások felé például az alsószoknyák száma, vagy az óriási, épített kalapok).
Manapság is megmaradt ez a funkciója, ami inkább márka, mint trend szinten tud megjelenni, mert az olcsó divatházak nagyon kevés változtatással piacra tudnak dobni ugyanúgy kinéző termékeket, mint az eredeti, ezért ma valós időben ugyanaz a trend tud terjedni nagyon drága és nagyon olcsó árkategóriában is.
Mint régen, most is az újdonság tudja fenntartani a különbséget. Csak még anno évek kellettek, hogy egy trend elterjedtté váljon, ezáltal megszűnjön a megkülönböztető funkciója, ma már hónapok, akár hetek alatt is változhat a "divat", pont a gyártás felgyorsulása és vásárlótömeg növekedése miatt.
Ezért inkább lett egy generációkat és szubkultúrákat elválasztó funkciója: egy fiatal, aki most kerül be ebbe a körforgásba, és keresi önmagát, nagyobb eséllyel fogja követni az újabb trendeket, mint akinek már kialakult ruhatára és stílusa van.
Számomra például már követhetetlenül gyorsan változnak a trendek (pedig még csak a 30-as éveimben járok), ezért maximum abba vonódom be, ami passzol az amúgy is meglevő stílusomhoz, és akkor örülök, hogy olyan ruhákat tudok épp venni, amit szívesen hordok.
Ami nagyon érdekes, hogy a divatban egyszerre jelenik meg a valahova tartozás és a különbözni vágyás motivációja, ezt már Simmel is megírta az egyik első értekezésben, amit a divatról született: tartozni akarok ahhoz, amit nálam jobbnak tartok, és megkülönböztetni magam másoktól.
Ha pszichológiailag a mélyére akarunk ásni ennek, mondhatjuk, hogy ez egy alapvető gyerekkori szükségletünk, a saját jóságomat és különlegességemet megélni, és ha ez betöltetlen maradt, vagy pont, hogy túlságosan éreztették velünk, hogy mi különlegesek vagyunk, a divat követése egy eszköz lehet felnőttként, hogy tápláljam ezt a szükségletet.
Hogy miért unjuk meg a ruháinkat, és miért akarunk újat, attól függetlenül is, hogy a divat változik-e vagy sem, egy másik kérdés. Valószínűleg emögött az új ingerek jutalmazó értéke áll: az idegrendszerünket stimulálja az újdonság, boldogsághormonok szabadulnak fel, legyen szó ruháról, helyről, filmről, míg a régi, amihez már hozzászokott, nem kelt ilyen hatást.
A mai világunkban, amikor gyakorlatilag folyamatosan új ingerekkel stimuláljuk magunkat (görgetjük a különböző social media oldalakat, olvassuk a híreket), nagyon nehéz nem vágyni újra, lejönni erről a függőségről.
Csináltam egyszer egy interjút Ellen Langerrel, aki a Harvard egyetemen kutatja a mindfulness-t, és ő mondta, hogy
az a valódi meditáció, hogy a megszokottban megtaláljam az újat, hogy tudatosan, éber figyelemmel álljak azokhoz a dolgokhoz is, amiket már ismerek.
Ezzel az idegrendszeremet sokkal kiegyensúlyozottabbá tudom lenni: lehet, hogy nem lesz elárasztó dopamin-fröccs, de nem is fogok függeni az új ingerektől, és nem fog el a nyugtalanság, ha épp nem történik semmi.
Olvasnál még Laurától? Iratkozz fel a Brainfood hírlevélre!
Itt, a Substackon Laura is indított egy blogot, amire feliratkozhatsz: ez a Brainfood. Hétről hétre a mentális egészséget támogató életmódról oszt meg hosszabb, elmélyülős írásokat, rövidebb tippeket és gyakorlatokat, recepteket és személyes tapasztalatokat.
Laura további elérhetőségei:
Instagram: @helstablaura_pszichologus
Honlap: www.helstablaura.hu
És mit csinálunk közösen?
Ha minden jól megy, jövő héten veletek is megosztjuk majd azt a tavaszi programot, amelyre sok szeretettel várunk benneteket.