„Annyira egyben vagy! Mi a titok?”
A kisugárzás és az önbizalom az, ami eladja a legtöbb szettet. Minden rosszabb összeállításból lehet tanulni, és bármikor át lehet öltözni. Nincs semmi varázslat, most épp közelebb kerültem magamhoz.
Folyamatosan változó szakmai buborékomban mindig arról hallok / látok / olvasok a legtöbbet, ami engem is érdekel. Most például egyre erősödnek a hangok itthon is a személyes stílussal kapcsolatban. A hazai stílustanácsadók közül többen is rárezegtek a világra, azt hiszem.
– Miért nem jelentkeztem korábban? Rengeteg minden viszi a kreatív energiáimat, ezért is vannak üres oldalak a Gardróbnaplóban. Sűrű lett a márciusom, és ma már közel sem úgy készítek tartalmat, mint régen. Nem áramlik ki belőlem, ha nincs elég befele figyelés. Azzal nyugtatom magam, hogy ez az életem rendje, ma már elsősorban nem tartalomkészítő vagyok, ez csak 1.) a munkámnak egy része, 2.) a hobbim, 3.) amúgy meg változom, lassulok, öregszem. 41 évesen ezt érzem, tagadhatnám, de ez van: nem úgy bírom, mint öt éve. A hónapban sok előadást tartok, sok vendégem van, készülünk Helstáb Laurával a közös workshopunkra, amiről itt olvashatsz bővebben. De vissza a mai… idei témámhoz, a személyes stílushoz! –
2024-re ugyanis újra a közbeszéd része lett a személyes stílus. (Hellóköszi, TikTok!, hellóköszi, Instagram!, hellóköszi, globálizált divat!)
Manapság nem az a legfőbb kérdés, hogy mi a divat…
…hiszen pörögnek a tiszavirág életű mikrotrendek, egymásra rúgják az ajtót (íííj) a különböző aesthetic-ek, csak kapkodjuk a fejünket a félszezonokra szóló -core-okat látva. Lehet persze beszélni must have darabokról és trendszínekről, de azt érzem, hogy
a mit veszel (fel) érát, világszinten felváltja a hogyan-veszel-fel-valamit, hogyan-viselsz-valamit-a-stílusodhoz-illően, egyáltalán-milyen-a-stílusod éra.
És persze én is látom, hogy mióta a fenntartható divattal foglalkozom, megváltoztak a szabásvonalak és a sziluettek. Bármennyire is szeretnék szuperfenntartható módon örök darabokat, feltűnik, hogy a 2000-es évek ballonkabátjai teljesen mások, mint a 2020-as évek ballonkabátjai. A Holy Duck! 2016-os indulása óta átalakultak a trendi nadrágfazonok, a színkombinációk helyett menőbb a monokróm, a statement helyett a quiet luxury. Kellett ehhez a GenZ felerősödő vásárlóereje, egy pandémia, a divatipart uraló, pénzhajhász üzletemberek, akik a divattól csak profitot várnak.
Amikor a világon szinte mindenhol ugyanaz kapható, nem csoda, ha a vásárlás helyett inkább a ruhák kreatív kombinálása felé fordulunk. Az őrült divatkövetés helyett egyre nagyobb hangsúly kerül a személyes stílus kialakítására.
Az is a személyes stílus erősödéséhez vezetett, hogy egyre fontosabb az önismeret. Szeretnénk tudatosan, jól működni, érteni magunkat, a választásainkat.
És még egy dolog, amit magamon tapasztaltam: egyszerre esik rosszul outdated Millenialnak lenni, miközben már nem vágyom a GenZ diktálta / GenZ által felvett trendekre sem. Szeretnék kimaradni, de nem lemaradni. Ehhez pedig csipegetek a divatból. És sokkal könnyebb ez a csipegetés, ha tudom, mi működik jól velem. És nemcsak azt tudom, mi passzol a fizikai adottságaimhoz (színtípus-testalkat-hőérzet-izzadékonyság-allergia-testállapot), hanem azt is meg tudom fogalmazni vizuálisan, amilyen vagyok.
A személyes stílusomat.
Hogy milyen ez az én stílusom, azt többször leírtam szavakkal is - legutóbb három szóval: hullámzó, váratlan, réteges -, de azóta eltelt egy kis idő, és mostanában valami nagyon beérhetett. Az elmúlt hetekben nem egy, nem kettő kedves ismerősöm is írt itt vagy ott, hogy mennyire jók a szettek is mostanában. Meg úgy egyben is vagyok:
Mi a titok?
A titok az, hogy nincs titok - írhatnám, de ez nem lenne igaz. Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy beleálltam abba, hogy magamra fókuszáljak, merjek leírni, kimondani vágyakat, álljak bele önmagam megismerésébe, és ebből kiindulva merjem megalkotni a saját címkéimet.
Ha csak az öltözködésre gondolok, akkor hallgassak az ösztöneimre, ne nyomjam el azokat. Ehhez tegyem hozzá a stílusról eddig tanult összes dolgot, majd pöccintsek rajta egyet, mert a makulátlanság nem az én világom. Ösztönök és feeling (ahogy a pszichológusom mondaná) 65%, minden más 35%.
Az én személyes mantrám az volt, hogy igenis higgyek abban, hogy kreatív vagyok, hiszen több területen bizonyítottam. Higgyem el, hogy az öltözködés egy jó játék, és sokkal több múlik azon, mi van velünk belül, mint az, hogy mit viselünk kívül.
A kisugárzás és az önbizalom, ami eladja a legtöbb szettet. Minden rosszabb összeállításból lehet tanulni, és bármikor át lehet öltözni.
Szóval nincs semmi varázslat, egy kis megérkezés van ezen a kacskaringós úton. Talán ezt látják, látjátok sokan. Most épp közelebb kerültem magamhoz.
De mi van akkor, ha nincs látványosan stílusos megjelenés?
Az elmúlt hetekben egyébként, pont a zseniális Iris Apfel halála kapcsán dilemmáztam magamban - tekintve, hogy hírlevelet nem írtam -, arról, hogy kell-e mindenképpen valamilyennek lenni? Kell-e látványosan stílusosnak lenni? Kell-e egyedien stílusosnak lenni? Lehet-e egyszerűen csak jól felöltözni? Mi van akkor, ha valaki szeretne csak elég jól kinézni?
„Mi a különbség egy átlag és egy egyedi stílus között? A nézőpont. Merni másnak lenni, mint az átlag, kísérletezni. Ha beleesel az átlagosságba, lehet bármilyen kedves a megjelenésed, nem fognak emlékezni rád. Maradj a változásban, önmagad keretei között.”
Ezt mondta Iris Apfel, és ne értsétek félre, végtelenül kedveltem őt, de Iris Apfelből egy van, ahogy Mengyán Eszterből is csak egy van. Lehet inspiráló Iris Apfel szabadsága, az önszeretete, a kreativitása, a szépérzéke, de nem kell olyan stílusosnak lenned, mint ő ahhoz, hogy inspiráljon. Sőt, lehet, hogy nem is tetszik, ahogyan ő öltözködött, és ez teljesen rendben van.
A személyes stílus pont arról szól, hogy nem pont úgy nézel ki, mint a más. Hanem belülről indulva láthatóvá tudod tenni azt, aki / amilyen vagy. Illetve tudod használni a vizuális megjelenést élethelyzettől és szerepektől függően. Én legalábbis valahogy így értelmezem ezt a játékot.
Mi van velem amúgy?
Úgy érzem, épp a nyakamba szakad egy intenzívebb időszak, de készültem rá, rendben vagyok vele, és volt időm rápihenni. Most az a fontos, hogy ne toljam túl, hanem lássam a határaimat és iktassak be elég szünetet. A március és az április azonban nem erről szól.
Helló, RaD!
A múlt héten tartottuk a BCR rebranding buliját - erről a következő hírlevélben mesélek többet. Az első BCR-t tavaly ősszel rendeztük Dobozy Rózsával, aki a projekt megálmodója. Rózsa akkor keresett meg, amikor épp egy hosszabb szabadságra mentem, de annyira tetszett az ötlet és annyira magával rántott a lelkesedése, hogy nem tudtam nemet mondani.
A november végi esemény után igyekeztünk mindent átbeszélni, átgondolni, és úgy döntöttünk, hogy nagyobb, komplexebb, meghatározóbb rendezvény lesz az utunk. Rózsához és hozzám csatlakozott Korn Anita, a Ruhastory alapítója, és immár hárman visszük tovább az eseményt - immár RaD néven. Ezt jelentettük be egy zárt körű szakmai rendezvényen, ahova tervezőket, újságírókat és lehetséges támogatókat vártunk.
A BCR-ról itt olvashatsz: https://asalon.hu/hu/news/kapcsolodas-tudatos-magyar-vasarlok-es-markak-az-elso-bcr-on_2420
Ha látsz fantáziát a projektben, és támogatóként vagy márkaként szeretnél csatlakozni hozzánk, írj emailt és küldöm a részleteket.
Valami új
Évekig az április hozta a nagy változásokat az életembe: új munkahelyeket, új otthonokat, új embereket. Az idei április is bőkezű az újdonságokkal, új dolgokkal.
Indul Helstáb Laurával közös workshoppunk amelynek fókuszában a személyes stílus, az önismeret áll. Laura művészetterapeuta és pszichológus, én pedig egy ideje bújom a stílustipizálás módszereit, ezekből mutatok néhányat a workshopon. Ide kattintva olvashatjátok a részleteket, időpontot pedig ide kattintva tudtok foglalni. Április elején lesz a próbaworkshopunk, ami teltházas. Nagyon készülünk és nagyon izgulunk! Tényleg bízom benne, hogy ez olyan program, ami rengeteget adhat a résztvevőknek.
Valami újba kezdek még emellett is, ugyanis miközben te a hírlevelet olvasod, én épp az első órámon vagyok túl a coaching képzésen. Egy ideje megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék még komplexebben segíteni, és ha nem is dolgoznék majd coachként - mert ez egyelőre nem célom - olyan eszköztárra szeretnék szert tenni, amivel még többet tudok adni, mint eddig. A képzés augusztus végéig tart, magamnak pedig azt fogalmaztam meg, hogy szeretnék türelmes lenni magammal szemben a tanulási folyamat során.
Közben nagyon zajlik maga az élet is, úgy néz ki egyre több ajánlatot kapunk a jelenlegi stúdióra - egy éve áruljuk a Kacsafészket, ahol a tanácsadásokat tartom. Szóval ha a tavasz elhozza a vevőnket, akkor rengeteg teendőnk lesz költözéssel, új stúdió keresésével (kisebb lakást szeretnénk). A másik, amit elindítottunk, az a kutyaprojekt, egyelőre keresgélünk, ötletelünk, és elkezdtem Korom Gábor videókat nézni. Nem csoda, ha újra hosszabbítani kellett a könyvtári könyveket…
A jövőben igyekszem újra sűrűbben jelentkezni. Köszönöm, hogy itt vagy és olvasol!
Eszter
Habár érdekel az öltözködés és szívesen töltök időt azzal, hogy új szetteket találok ki, érdekes darabokat kutatok fel, teljesen őszintén akkor kaptam/kapom a legtöbb pozitív visszajelzést, ha lelkileg jól vagyok, függetlenül attól, hogy mit viselek.
A szoknya nagyon izgalmas és az is, ahogy kendőt viseled.
💖